Lehetett volna jobb is

Feledhetetlen élményekkel tért haza Szingapúrból Csiszár és Tataran.

Amalia Tataran és Csiszár Ferenc, míg élnek, nem feledik 2010 augusztusát: a fiatal párbajtőröző ugyanis a remek világbajnoki teljesítménye után kvalifikálta magát az első ízben megrendezett Ifjúsági Olimpiai Játékokra, melynek Szingapúr adott otthon.

Amint arról a szatmár.ro is beszámolt, Tataran egyéniben a hetedik, a negyedik számú európai csapatban pedig az ötödik helyen végzett a kontinensek versenyében. Hazaérkezésük után Csiszár (aki mellesleg a három tagú román vívódelegációja vezetője is volt) megjegyezte: kicsit többre számítottak. „Nem úgy sikerült, ahogy terveztük, a csapatban pedig az egyéni teljesítmények után alakították ki a kontinensek válogatottjait, így Tătăranéknak kevés esélyük volt feljebb lépni".

Amalia Tataran

Nem volt viszont kifogásolnivalójuk a szervezéssel kapcsolatban: „Az olimpián résztvevők számának két-háromszorosa volt az önkéntesek száma, akik mindenhol jelen voltak, és a sportolóknak, edzőknek, hivatalosságoknak mindenben segítettek, akármilyen gonddal lehetett hozzájuk fordulni. És náluk a mosoly kötelező volt, egyszer még rám is szóltak mikor egy kissé morcosan tértem vissza az olimpiai faluba. Mindenesetre annyi vidám és mosolygós embert utoljára az itteni 1989-es decemberi forradalom napjaiban láttam".

Akárcsak a felnőtt olimpián, a szervezők ezúttal is komoly hangsúlyt fektettek a biztonságra, az olimpiai falut a külvilággal összegkötő ki-és bejáratoknál minden esetben szigorú ellenőrzéseket tartottak. Megdöbbenésünkre Csiszár azt is elmesélte, hogy a vívóversenyeket egy bevásárlóközpont hatodik emeletén tartották, a versenyzőket szállító busz pedig oda felment és a bejárat előtt tette le a sportolókat. Ilyen körülmények közepette nem meglepetés, hogy az játékok ideje alatt egyetlen incidensre sem került sor.

Amalia Tataran, Laura Badea egykori olimpiai bajnok és Csiszár Ferenc

A versenyek mellett városnézésre is jutott idő, amit az érintettek szintén nem bántak meg, hisz a város felhőkarcolóival együtt lenyűgöző, Csiszár mesterre nagy hatást tett, hogy minden színes, nyoma sincs egyhangúságnak. A szerevezők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a vendégek százai nem tévedjenek el a városállamban: mindenkinek ajándékoztak egy mobiltelefont, amivel ingyen és korlátlanul beszélhettek a delegáció bármely más tagjával. Ezen készülékeket aztán valamennyien megtarthatták. „Minden olyan információt meg lehetett találni telefonokban, ami az olimpiával kapcsolatos volt, kezdve a versenyek programjától, a buszok menetrendjéig, de minden verseny eredményét is meg lehetett azonnal tudni A tájékoztatás ebből a szempontból igazán világszínvonalat ért el", mesélte Csiszár.

Szingapúr és Románia között öt időzóna található, ezért az időátállás okozott némi kellemetlenséget: a román delegáció helyi idő szerint reggel hétkor érkezett az ázsiai városba (ekkor nálunk éjszaka kettő volt) és hogy az akklimatizálódással ne legyen gond, estig nem feküdtek le. Mármint „szingapúri estéig". Pedig 13 órányi repülés volt mögöttük.

Az olimpikonok és az őket kísérő személyek számára a szervezők egy hatalmas éttermet létesítettek, amelyben valamennyi kontinens specialitásait meg lehetett találni, így Csiszár Ferenc a fényképbeszámoló után egyöntetűen leszögezte: hatalmas élmény volt a szingapúri kirándulás.